Dr. Gloria Polo Ortiz - AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT

- Beszámoló a túlvilágról


FalusiVakáció csoport

Apádat és anyádat tisztel

Apádat és anyádat tiszteld

 

 

 

Eljutottunk a negyedik parancsolathoz: Apádat és anyádat tiszteld! Az Úr lepergette előttem azokat a mozzanatokat, amikor életemben hálátlan voltam a szüleimmel szemben. Gyakran és iszonyatosan szidtam és átkoztam őket.

Szemükre hánytam, hogy nem tudták azt nyújtani, amit a barátnőim megkaptak. Láttam, hogy olyan lány voltam, aki egyszerűen semmit nem tudott értékelni, és minden, amit a szüleim áldozatok árán és fáradsággal nyújtottak, értéktelen volt a számomra.

Sőt, odáig fokoztam a gyűlöletemet, hogy azt állítottam, hogy ez az asszony nem is az anyám, mert hozzám képest primitív és kevés ahhoz, hogy az anyám lehessen.

Szörnyű volt számomra most, hogyan ítéltek meg engem. Az ítélet az volt, hogy istentelen nő vagyok, és mint istentelen nő, mindent szétromboltam és negatívan befolyásoltam, aminek a közelébe kerültem. A legrosszabb az volt, hogy egész addigi életemben azt képzeltem magamról, hogy rendkívüli, jó és szent vagyok.

Az Úr felvilágosított arról, miért tudtam azt képzelni magamról, hogy a negyedik parancsolatnál nincs félnivalóm. Azért voltam ebben biztos, mert amikor a szüleim betegek voltak életük utolsó éveiben, az orvosokat és a gyógyszereket én fizettem.

Ezért gondoltam azt, hogy a negyedik parancsot betartottam. Ez beleillett az életfilozófiámba, ahogy én a pénzt értékeltem.

Így volt ez a szüleimmel is. Pénzzel engedelmessé tettem őket, céljaim és érdekeim végett manipuláltam őket.

Gazdagságom az egyszerű gyermek-szülő kapcsolatból egyfajta istennővé emelt engem előttük, amit ők pénzemtől elvakítva helyesnek és tiszteletreméltónak találtak. Én „egyetlen és minden” voltam.

És ezek a mammon alkotta szituációk azt is megengedték nekem, hogy szemtelen önkénnyel „megtapossam” őket. Nem tudjátok elképzelni, hogy korábbi viselkedésem, amit Isten irgalmából most felismertem, mennyire fájt, egészen csontomig hatolt a fájdalom.

Látnom kellett, hogy apám szomorúsággal telve sírt, zokogott miattam és magatartásom miatt, mert gyengéi ellenére jó apa volt.

Arra tanított, hogy dolgos, igyekvő legyek, és tisztességes életet éljek. Mert csak az juthat előre és viheti valamire, aki jól végzi munkáját, és aki a hivatalának él.

De sajnos minden fáradozása ellenére, hogy engem jól neveljen, megfeledkezett egy kis részről. Egy nagyon fontos kis részről, hogy lelkem is volt, ami így aztán éhen halt. Még egy fontos missziója lett volna a lánya számára, hogy példakép legyen az örömhír és a hit megélésében.

Ebben a tekintetben teljesen csődöt mondott, s nem vette észre, hogy e nélkül a példa nélkül hibák sorozatát követtem el, és végül belesüllyedtem a mocsárba.

Fájt nekem, amikor láttam, milyen nőcsábász volt az apám. Jól érezte magát és boldog volt, amikor azzal henceghetett anyámnak és más embereknek is, hogy ő milyen „macsó” volt, mennyi nőt tudott elcsábítani.

Ezenkívül túl sokat ivott és dohányzott. Ezekre a szenvedélyekre és rossz szokásokra még büszke is volt. Azt képzelte, hogy ezek a helytelen nézetek nem szenvedélyek, hanem ellenkezőleg, erények, amelyek őt rendkívüli emberré teszik.

Már fiatalon láttam, amint anyám könnyek közt ült otthon, mert a papa megint más nőkkel és kalandokkal kezdett dicsekedni.

Minél többször láttam, annál többször nőtt bennem a düh, a méreg és a kibékíthetetlenség. Láttam előbbi életem folyását, és megértettem, hogy ezek a felfokozott érzések és ellenségesség a lelkemet lassan a spirituális halálba űzték. Megölték a lelkemet. Nagy méreg fogott el, amikor látnom kellett, hogy a papa a világ szeme előtt a legdurvábban megalázta a mamát.

Úgy kezdtem ez ellen védekezni, hogy zúgolódtam, győzködtem a mamát, és megpróbáltam befolyásolni. Ilyeneket mondtam neki:

„Sose leszek olyan, mint te. Nem fogok ilyet eltűrni a férjemtől. A társadalomban nem értékelik a nőket, megalázzák, mert olyan nők vannak, mint te, akik akaratlanul alávetik magukat a „macsók” kénye-kedvének, akiknek nincs méltóságuk és büszkeségük, csak megtört személyiségük van. Az ilyen nők a beképzelt férfiaknak megengedik, hogy átgyalogoljanak rajtuk, és semmibe vegyék őket.”

 

 

A papának azt mondtam, amikor már idősebb voltam:

„Hidd el és jól jegyezd meg magadnak, hogy soha nem fogom megengedni férfiaknak, hogy úgy kezeljenek, és úgy megalázzanak, mint ahogy te a mamával teszed. Ha megtörténne, hogy egy férfi hűtlen lesz hozzám és becsap, megbosszulom, és a földbe taposom. Velem nem teszik meg, kedves papa!”

Erre apa alaposan elpáholt és ordított: „Mit merészelsz? Mit gondolsz, ki vagy te, hogy így beszélsz velem?”

El se tudjátok képzelni, milyen durva „macsó” volt az apám. Nem tudtam tartani a szám, így válaszoltam:

„Ha megversz, vagy ha megölsz is, esküszöm, akkor is kikérem magamnak. Ha úgy alakul, hogy férjhez megyek, és megtudom, hogy a férjem hűtlen lesz hozzám, nagyon csúnyán megbosszulom, hogy végre felfogja, mire képes egy nő, ha a férje felmosórongynak nézi, megalázza és beletapos.”

Rágott az ellenszenv, a harag betöltötte a gondolataimat és az agyamat. Így megmérgeztem a lelkemet, és a jellememet.

Amikor már önálló és felnőtt voltam, és természetesen már elég pénzem volt, újra befolyásolni próbáltam anyámat és azt mondtam: „Tudod mit, mama? Válj el a papától, válj el tőle!”

Így viselkedtem, pedig tiszteltem és szerettem. Ennek ellenére újra és újra beszéltem anyámmal, azt mondtam neki:

„Nem lehet, hogy egy olyan embert, mint amilyen a papa, elviselsz! Legyen tartásod, és légy öntudatos asszony! Szerezd vissza a tiszteletét, és mutasd meg neki, hogy te értékes, valamirevaló nő vagy, és nem rongy, amivel kipucolhatja a cipőjét.”

Ilyen és ehhez hasonló frázisokat mondtam, ismételtem anyámnak. El tudják képzelni? Azon voltam, hogy elválasszam őket egymástól, hogy felbontsák a házasságukat. De a mama legtöbbször azt mondta:

 

„Nem, kedves lányom, nem fogok elválni. Nehogy azt hidd, hogy apád viselkedése számomra elviselhetetlen. Igaz, hogy nagyon megalázó és fájdalmas. Nagyon szenvedek tőle, el tudod képzelni. De meghozom ezt az áldozatot, és kitartok, mert ti itt vagytok – az én hét gyerekem. Ti heten vagytok, én csak egyedül. Jobb, ha csak egy szenved, és nem hétnek kell elviselni a szenvedést. És végül apád jó apa, nem venném a szívemre, hogy egyszerűen elmeneküljek, és ti apa nélkül nevelkedjetek fel. És kérdezlek, ha én elválok tőle, ki fog imádkozni azért, hogy megtérjen, és a lelke megmeneküljön? A fájdalmat és a megalázást, amit a papa okoz, egyesítem Urunk, Jézus Krisztus kimondhatatlan fájdalmával a kereszten. Ezzel szenvedésem értékessé válik. Kérlek, Uram, engedd meg, hogy a te fájdalmaddal összekössem, és egyesítsem az enyémet, ezáltal az én kis fájdalmam megkapja azt az erőt, hogy kegyelmet kapjak, hogy a férjem és a gyerekeim megtérjenek és megmeneküljenek az örök kárhozattól.”

Számomra ez érthetetlen volt. Butaságnak gondoltam ezt. Ennyi butaságot hallván, csak ráztam a fejem. Ez magas volt nekem. Ezek olyan gondolatok voltak, amelyek számomra idegenek, és az én életmódomnak és gondolkozásomnak teljesen ellentmondtak, ezért nem is tudtam követni anyám kijelentéseit.

S hogy tudják, nemcsak hogy nem értettem anyám kijelentéseit, még fel is bosszantattak, még jobban gyűlt bennem a harag.

Ez odáig vezetett, hogy egész életem megváltozott, lázadó lettem. Ez a lázadás először abban mutatkozott meg, hogy bekapcsolódtam a női jogok, a női emancipáció-mozgalomba, de nem mint egyszerű harcos, hanem a legelső fronton harcoltam Kolumbiában.

Elkezdtem az abortusz mellé állni. Azt hirdettem, hogy a nőnek joga van rendelkezni a saját testével. Joga van szingliként vagy szabad párkapcsolatban élni, úgynevezett életszakasz partnert tartani. A válást, mint a házasság problémáinak megoldását propagáltam.

Különösen kiálltam a „Talion-törvény” mellett. (Szemet szemért, fogat fogért.)

Ez azt jelenti: a nőknek mindig azt a tanácsot adtam, hogy az elszenvedett sérelmeket ugyanazzal kell viszonozni. A férfit, ha hűtlen volt, szintén egy félrelépéssel, lehetőleg a legjobb barátjával kell megbosszulni.

Bár én testileg soha nem csaltam meg a férjemet, de rossz tanácsaimmal sok embernek okoztam nagy lelki károkat.


Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.