Az abortusz a legsúlyosab

Az abortusz a legsúlyosabb bűn, ami minden bűnnél nagyobb

Minden alkalommal, amikor egy magzat, egy ártatlan gyermek vére kifolyik, ez olyan, mintha tűzáldozatot mutatnánk be a Sátánnak. Hatalma egyre jobban nő a Földön. A gyermek lelke kétségbeesetten segítségért kiabál, de senki nem akarja meghallani! Még egyszer megismétlem nektek: ez egy érett, felnőtt lélek, ha nincs is kifejlődött teste, de minden része már megvan. Ahogyan az almamagban is, minden benne van, hogy terebélyes fa legyen belőle.

A testnek fejlődni és nőni kell, de a lélek már készen van. Ez a kiáltás, ami a fiatal életből kitör, amikor megölik, megrázza az eget. A pokolban győzelmi ordítás tör ki, mint egy futballmeccsen, amikor gólt rúgnak. A pokol olyan, mint egy stadion, óriási belátható területen rengeteg démon, ördög és alördög van, akik diadalittasan ordítanak.

A démonok rám öntötték a gyermekem vérét, ami a lelkiismeretemben volt, és azoknak a vérét, akiket arra bíztattam, hogy vetesse el a gyermekét. És az én világos lelkem átláthatatlan sötétséggé vált. Miután elvetettem a gyermekemet, érzéketlen lettem a bűnökre, valóban azt hittem, hogy nincsenek bűneim.

De az Úr még többet mutatott nekem, hogy az úgynevezett családtervezés hogyan vonja maga után a további abortuszokat.

Az orvossal feltetettem magamnak egy rész-spirált, hogy megelőzzem a fogamzást.

16 éves korom óta alkalmaztam ezt a fogamzásgátlást. Egészen addig a napig hordtam, amíg belém nem vágott a villám. Ha szerettem volna gyereket, eltávolíttattam volna.

Minden nőnek szeretném elmondani, hogy a spirál abortuszt okoz. A megtermékenyített pete nem tud beágyazódni, és elhal. Tudom, hogy sok nő, amikor menstruál, észreveszi, hogy a vérben durva vérrög található, és nagyobb fájdalma van, mint normál körülmények közt -, akkor erről van szó. Orvoshoz megy, de az nem tulajdonít ennek jelentőséget, fájdalomcsillapítót ír fel, ha pedig nagyon erős a fájdalom, ad egy injekciót.

Tudják, mi ez? Ez egy mikro-abortusz. Igen, a spirál mikro-abortuszt okoz. Miután megtermékenyült a pete, be akar ágyazódni a méhbe, de a spirál miatt nem tud, mint már mondtam önöknek. A megtermékenyített petesejtek már emberek, van már tökéletes lelkük, és nem engedik meg nekik, hogy éljenek. Borzasztó látni, amikor a megtermékenyített petesejtet, az életképes embert ily módon hajtják el. Ezeket a kis napokat, ezeket az „Isteni szikrákat” kioltják, megölik, és ezeknek a magzatoknak a kiáltása megrengeti a mennyet.

Számomra az volt a legszörnyűbb, hogy nem mondhattam azt, hogy nem tudtam. Mert egy pap mondta egyszer a prédikációjában, de nem akartam meghallani.

Amikor misén voltam, általában nem figyeltem, miről beszél a pap. Soha nem figyeltem oda. Ha valaki megkérdezte volna, mi volt az evangélium, nem tudtam volna megmondani. Tudják, a démonok a templomban is ott vannak, és megakadályozzák, hogy meghalljunk valami fontosat. Elterelik a figyelmünket, és elaltatnak. Egy misén, amikor csak testben voltam jelen, az őrangyalom egy lökést adott, és kinyitotta a fülemet, hogy halljam, mit mond a pap abban a pillanatban.

Pontosan ezt hallottam akkor, azaz, hogy a spirál abortuszt okoz, és az a nő, akinek van ilyen, nem járulhat szentáldozáshoz. Amikor ezt meghallottam, megharagudtam a papra.

Mit gondolnak ezek a papok? Miért avatkoznak ilyesmibe, milyen jogon? Világos, azért üresek a templomok, mert az egyház nem halad a korral, a papok nem törődnek a haladással, a tudománnyal. Kinek képzelik magukat ezek a papok? Talán ők etetik a gyerekeket, akik meg fognak születni?

Dühösen, szitkozódva mentem ki a templomból. Az isteni vizsgáztatáskor tehát nem mondhattam, hogy nem tudtam. Bár hallottam ezt a felvilágosítást, nem törődtem vele, továbbra is hordtam a spirált egészen a balesetemig.

Hány magzatot öltem meg ily módon? Azért voltam olyan lehangolt, mert a méhem az élet forrása helyett temetővé vált, és kivégzőhellyé züllött.

Képzeljék el, maga az anya öli meg saját gyermekét, az anya, akinek Isten olyan kegyelmet adott, hogy továbbadhassa az életet, hogy minden bajtól óvja és védje gyermekét, és aztán ez az anya meggyilkolja a saját utódját.

A démon stratégiájával arra ösztönzi az egész emberiséget, hogy gyermekét, és ezzel a jövőjét pusztítsa el, már a csírájában fojtsa meg.

Kezdtem megérteni, miért volt bennem egész idő alatt olyan keserűség, miért voltam lehangolt, rosszkedvű, modortalan, mindig minden miatt morgó. Azért, mert anélkül, hogy észrevette volna, gyilkoló géppé váltam. És ez egyre lejjebb húzott, egész a pokol széléig.

A szándékos abortusz a legsúlyosabb bűn, mert egy védtelen gyereket, egy ártatlan lényt az anyaméhben megölni azt jelenti, hogy az élet vezetését a Sátánra átruházzuk, eladjuk neki a lelkünket. A démon bevisz a szakadékba, mert ártatlan vért ontottunk.

Egy baba, mint egy bárányka, egy „ártatlan bárány” Jézushoz, az „Isten bárányához” hasonló, aki életét adta értünk. Ez a bűn mély kapcsolatot jelent a sötétséggel, mert a saját anyja ölte meg a gyermekét. Ez az oka annak, hogy egyre több démon jön fel a mélyből, és benépesítik a Földet, hogy elpusztítsák az egész emberiséget. Mindenki tisztában van azzal, mennyire teret nyert a sátánizmus.

Kinyílnak az eddig lepecsételt kapuk, amiket az Isten helyezett el, hogy a gonosz ne árasszon el minket. Ezek a pecsétek egyre jobban széttörnek a gyermekgyilkosságok miatt. A pokol kapujából egyre másra jönnek elő a démonok, olyanok, mint a lárvák, és ez a népség elborítja a Földet, az emberiséget, ráakaszkodik, követi, és mindnyájunkat testünk, az élvezetek rabjává, a bűn rabjává tesz. Hajlamossá tesz a rosszra.

Magunk is látjuk, mennyire terjed a gonoszság. Mintha mi magunk adtuk volna a démonok kezébe a kulcsot, hogy jöhessenek. És ők egyre csak jönnek, egyre többen, a prostitúció, az eltévelyedett szexualitás, a sátánizmus, az ateizmus, az öngyilkosság, az érzéketlenség és egyéb bajok démonai, amiket naponta látunk.

Minden nap rosszabb lesz a Föld. A sok gyerek, akiket naponta megölnek, a pokol diadalát jelenti. Az ártatlan vér miatt kiengedték a démonokat, és köztünk garázdálkodnak.

Figyeljenek, mi anélkül vétkezünk, hogy tudnánk, és azért nem tudjuk, mert a lelkiismeretünket elhallgattattuk. Az életünk egyre jobban a pokol irányába megy, s tele vagyunk mindenféle problémával, betegségekkel és egyéb bajok érnek -, ez a démonok hatása közöttünk, a halál kultúrája.

Mi vagyunk azok, és csakis mi, akik az ördög előtt kitártuk a kapukat, mert nem bánjuk meg, és nem gyónjuk meg bűneinket. Életünkkel szabadságot és engedélyt adunk neki, hogy úgy bánjon velünk, ahogy neki tetszik.

Bár az abortuszt végeztetjük el, ami a legsúlyosabb bűn, de ennek következtében ugyanakkor más területen is eltompulunk. Elveszítjük a bűntudatunkat, és akkor még olyan szégyentelenek vagyunk, hogy Istent hibáztatjuk, ha betegség, fájdalom, vagy egyéb baj ér bennünket.

De szerető Istenünk végtelen irgalma a bűnbánat szentségét nyújtja nekünk. Így lehetőségünk van arra, hogy megbánjuk a bűnt, és a bűnbánat szentségével megtisztítsuk a lelkünk, és a Sátán bandájától elszakadjunk, befolyását egyszer s mindenkorra megszüntessük. Így tisztára moshatjuk a lelkünket. De én ezt nem tettem meg.

De nemcsak akkor ölünk, ha elvesszük mások életét, kerülő úton is el lehet követni ezt a bűnt. Hallgassatok csak ide!

Figyeljetek! A megszerzett befolyásommal és a pénzemmel odáig jutottam, hogy nemcsak egy, hanem sok abortuszt finanszíroztam. A pénzemnek voltak köszönhetők ezek az abortuszok, mert mindig azt mondtam: „A nőnek joga van eldönteni, mikor akar állapotos lenni és mikor nem. A hasa csak az övé!”

Az „Élet Könyvében” fekete-fehéren ott állt, s nagy fájdalom volt számomra látni és megérteni, hogy milyen borzalmas bűn volt számomra látni és megérteni, hogy milyen borzalmas bűntetteket követtem el a pénzem segítségével.

Kitörölhetetlenül benne volt a könyvben. Egy 14 éves lányt rábeszéltem az abortuszra. A tanára voltam. Bennem volt a méreg, és akiben benne van a méreg, annak a környezete sem marad egészséges.

Aki ilyen ember közelébe kerül, negatív befolyás alá kerül. Kapcsolatba kerül a méreggel, és ő is mérgezett lesz. Még további három lány (három unokahúgom), és az unokaöcsém menyasszonya ment abortuszra.

Szüleik nyugodtan engedték őket hozzám, mert én a sok pénzemmel mindent meg tudtam oldani, és olyan „jószívű” voltam.  Én voltam a jó nagynéni, aki mindig mindenkit meghívott. A jó nagynéni, aki mesélt nekik a divatvilág újdonságairól, aki megmutatta neki, sokszor meg is vette a legújabb divatos ruhát.

Én voltam az, aki a fiatal teremtéseknek megtanította, hogyan legyenek vonzók, hogyan tehetik testüket szexissé, vonzóvá.

Képzeljétek el! A testvérem bizalommal küldte hozzám és bízta rám a gyermekeit. Elrontottam és prostituáltam őket. Igen, ezeket a fiatal teremtéseket, ezeket a félig még gyerekeket elrontottam, és bevezettem a prostitúcióban. Ez volt a következő égbekiáltó gaztett, és egy szörnyű bűn. Ez az Úr előtt a legiszonyatosabb vétkek ranglistáján az abortusz után a második helyen áll. Ezeknek a fiatal lányoknak a következőket mondtam:

„Kedves lányok, ne legyetek buták! Az, hogy anyukáitok annyit beszélnek a szüzesség, az önmegtartóztatás, a tisztaság értékéről, annak az az oka, hogy ők még a múltban élnek, az ő világuk nem a mai világ. A tegnap foglyai, lekéstek arról, hogy szabad, modern életet éljenek. Ezt el kell néznetek. De ti csatlakozzatok a modern világhoz, élvezzétek a nők által kivívott szabadságot, valósítsátok meg önmagatokat, tehát hallgassátok meg őket, legyetek velük megértők, mert ők másképpen nem tudnak élni, de saját fiatalságotokat ne tegyétek tönkre. A szüleitek a Bibliáról beszélnek veletek, ami már 2000 éves. Ma már nem aktuális. A papok is elvetik a modernet, nem haladnak a korral. Azt prédikálják, amit a pápa állít, de ez a pápa már nem időszerű, kiment a divatból. Minden modern ember, aki rá hallgat, buta, és hibás abban, ha az életet nem tudja élvezni.”

Látják milyen mérget ültettem ezeknek a fiatal, ártatlan lányoknak a szívébe. Egyszerűen szörnyű! Leraktam az alapját annak, hogy életük a pokol felé vegye útját.

Azt is megtanítottam neki, hogyan élvezhetik a legjobban a szexet. Felhívtam a figyelmet arra, milyen fontos a védekezés. Minden általam ismert lehetőséget elmondtam nekik.

A nemi érintkezés minden rizikójáról és a védekezésről is beszéltem. A tökéletes önálló nő vonatkozásában mindenről pontosan informáltam őket.

És egyik nap jött ez a lány, az unokaöcsém jegyese – éppen 14 éves volt – a rendelőmbe. (Azt, amit itt önöknek mesélek, személyesen láttam bevezetve az Élet Könyvébe.) – Szóval jön a rendelőbe, és könnyek közt meséli: „Gloria, még olyan fiatal vagyok, még magam is gyerek vagyok, és mégis állapotos lettem.”

Erre azt válaszoltam: „Te buta! Nem megmondtam nektek, hogyan kell védekezni?!”

Még mindig sírva válaszolta: „Igen, de egyszerűen nem jött be.”

És láttam az „Élet Könyvében”, hogy az Úr ezt a fiatal teremtést azért küldte hozzám, hogy megóvja egy butaságtól. Azt akarta, hogy megóvjam attól, hogy lejjebb csússzon a szakadékba, s hogy lebeszéljem arról, hogy elvetesse gyermekét.

Az abortusz olyan nehéz lánc a nyakunkon, ami teljesen lehúz, amit alig lehet vonszolni. Fájdalmat okoz, amely az életben soha nem múlik el. Ez a mérhetetlen bizonyosság az, hogy elkövettem egy gyilkosságot, gyilkos vagyok.

És közben az a legrosszabb, hogy nem valaki mást, hanem saját hús-véremet, saját gyermekemet gyilkoltam meg.

A legrosszabb ennek a lánynak az esetében az volt, hogy ahelyett, hogy lebeszéltem volna, és meséltem volna az Úristenről, adtam neki egy köteg pénzt, hogy elvégeztesse az abortuszt.

És, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet (nem tudom, lelkiismeretnek lehet-e azt nevezni, ami nekem akkor volt), olyan sok pénzt adtam neki, hogy a legjobb klinikára mehessen, ne legyen komplikáció. És emellett még néhányat, sőt sokat finanszíroztam.

Szörnyen érzem magam, ha ma erre gondolok. Minden alkalom, amikor kiontják egy magzat vérét, ez egy nagy tűzáldozat a Sátánnak, ünnep az ördögöknek. Dörzsöli a kezét, és táncol örömében.

A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak ez ugyanúgy fáj, mint a kereszthalál, és minden alkalommal szenved, ha egy meg nem született, ártatlan gyermeket halálra gyötörnek.

Az „Élet Könyvében” ugyanis láthattam, hogyan keletkezik az élet. Láttam, hogy abban a pillanatban képződik a lélek, amikor az ondósejt a petesejtbe olvad.

Akkor kipattan egy csodálatos szikra, amely fényt sugároz, mely az Atyaisten fényéből ered. A leendő anya méhét ennek az új léleknek a fénysugarai ragyogják be, ahol a petesejt megtermékenyül.

Amikor abortuszt végeznek, ez a lélek nagyon sír és nyög a nagy fájdalomtól, még ha nincs is szeme és nem fejlődtek ki a tagjai. A szentek egész közössége, az egész túlvilág észleli ezt a sírást és nyögést, ha egy új, Isten által alkotott lelket megölnek.

Az egész égbolt összerándul a kiáltásra, egyik végétől a másikig elhallik hangosan és világosan, mint a visszhang a hegyekben.

A pokolban is hangos kiáltás hallatszik, de ott ünnepelnek, örömtáncot járnak.

Közvetlen ezután néhány pecsét kinyílik a pokolban. Förtelmes kísértetek jönnek elő, a földre szabadítják őket, hogy megpróbálják az emberiséget újra tévútra vezetni.

Az a következménye mindennek, hogy az embereket egyre jobban rabszolgájává teszi a Sátán. Egyre többen esnek kedvük és élvezeteik rabjává. Újabb szenvedélyfüggőség alakul ki, mindenféle rossz. Iszonyatos bűntettek és gonoszságok történnek, amiket naponta látunk és hallunk a hírekben, és amiről mindig azt hisszük, hogy rosszabb már nem lehet, és akkor a másnapiak túltesznek az eddigieken. És mindez egyre fokozható.

Van egyáltalán fogalmunk arról, hány magzatot ölnek meg naponta az egész világon? Már el sem lehet képzelni, milyen nagy számban követik el ezt a bűntettet. Az ártatlan gyermekek vérében gázolunk, és már észre sem vesszük.

Számunkra ez már természetes, hozzátartozik a hétköznapjainkhoz. Aki az abortusz ellen beszél, az fanatikus, konzervatív, maradi és kicsit bolondnak is állítják be.

Ez az egyik legnagyobb győzelme a pokol hercegének, a Sátánnak. Hogy fog menni a világ sora ezután, mert minden egyes meg nem született vérének az az ára, hogy egy új démont engednek a földre? Nemsokára elsötétül a föld a démonoktól, akiket kiengednek.

Aztán láttam, amint belemerülök az ártatlan gyerekek vérébe, és megmosakszom benne. A földi mosakodással ellentétben fehér lelkem sötétebb, egyre sötétebb, végül teljesen fekete lett.

Az abortuszaim után elvesztettem a bűnök iránti érzékemet. Számomra már egyáltalán nem létezett bűn.

Mindent szabad volt, a viselkedésemmel elégedett voltam, hiszen segítettem az embereknek. Nem voltam tisztában vele, hogy ezeket az embereket a pokolba vezető úthoz segítettem.

Még valami más is napvilágra került, ami nekem fel se tűnt, hogy az ördög bérlistáján szerepeltem.

Megmutatták nekem a babákat, akiket magam öltem meg, akiket elhajtottam. És úgy, ahogy most önök, első pillanatban azt se tudtam, hogyan, mikor, hol.

Amikor megmutatták, akkor világos lett. Már az elején meséltem önöknek, hogy a családtervezésnél védekezési módszernek a spirált választottam.

Elborzadva néztem a méhemet, hány petém termékenyült meg, és akart kisbabává válni. Láttam azokat a fényszikrákat, amelyek az új lélek keletkezésénél felvillantak. Hallottam ezeknek a lelkeknek a kiáltását, amint az Úristen kezéből kitépték őket.

Egyszer csak megértettem az okát, miért voltam olyan rosszkedvű, keserű, mogorva. Rossz volt a humorom, nem voltam megszólítható, nem volt önuralmam, és szeszélyes voltam az emberekkel és a családommal.

Egész nap frusztrált voltam, semmivel nem voltam elégedett. Gyakran volt depresszióm. Leesett a fátyol a szememről. „Milyen egyszerű és világos – magzatgyilkoló géppé váltam!”

Mindez egyre lejjebb süllyesztett a mocsárba. Hogyan képzelhettem, amikor visszanéztem az életemre, hogy nincs bűnöm. Még büszke is voltam, hogy senkit nem öltem meg?

Hogy tudtam én az embereket megvetni csak azért, mert kövérnek láttam, vagy nem tartottam szimpatikusnak? Gyűlölettel beszéltem velük, és egyszerűen visszautasító voltam. Hogy fennhordtam az orrom, pedig közönséges gyilkos voltam!

Azt is megmutatták nekem, hogy az embert nemcsak pisztollyal lehet megölni. Gyakran elég, ha mélyen gyűlölik, ha rosszat kívánnak, vagy tesznek neki, ha az embert az irigység marja.

A gyilkosság a családban vagy a faluban ilyen dolgokkal kezdődik, amit mi magunk, még ha rosszindulatú is, veszélytelennek ítélünk.